Az a gyönyörű 50 év. Eszünkbe jut mikor réges-régen hófehér ruhában vonultunk az oltár elé, fiatalok voltunk és nagyon boldogok. Bár már nem vagyunk olyan fiatalok, de boldogságunk egy cseppet sem csökkent. És tudatni akarjuk ország-világgal, még mindig ugyankkora hévvel szeretjük egymást! Párunk újra letérdel elénk, és ugyanolyan lelkesedéssel kér meg, mint 50 éve: LÉGY A FELESÉGEM! Természetesen újra igent mondunk, csak most a gyermekeink ülnek ott ahol régen szüleink, és nekik köszönjük meg a támogatást. A folytatás, hasonló a fiatalkori egybekelésünkhöz, vacsora, tánc és megint mi vagyunk a középpontban!